Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mária Valéria

Habsburg–Lotaringiai Mária Valéria főhercegnő (Erzherzogin Marie Valerie Mathilde Amalie von Österreich) (Buda, 1868. április 22. – Wallsee, 1924. szeptember 6.) osztrák főhercegnő, magyar és cseh királyi hercegnő, I. Ferenc József császár és király és Erzsébet császárné és királyné negyedik, legkisebb gyermeke, há

1890. július 31-én Mária Valéria főhercegnő Ischlben feleségül ment Ferenc Szalvátor osztrák főherceghez (1866–1939), Károly Szalvátor főherceg (1839–1892) és Mária Immakuláta Klementina nápoly-szicíliai királyi hercegnő (1844–1899) fiához. A vőlegény a Habsburgok toszkánai ágából származott, és a menyasszony harmadfokú unokatestvére volt. A férjválasztásban a menyasszony édesanyja sietett leánya segítségére, mivel anya és leánya azonosan vélekedtek az előírt dinasztikus házasságot illetően.

Tekintettel a menyasszony bátyjának, Rudolf trónörökösnek egy évvel korábban bekövetkezett öngyilkosságára, nem rendeztek nagy esküvői ünnepséget, de a nászmisén Anton Bruckner, az akkor már jónevű osztrák zeneszerző orgonált. Az így megkötött szerelmi házasságból tíz gyermek született.

A házaspár ideje nagy részét az alsó-ausztriai wallsee-i kastélyban (Schloss Wallsee) töltötte, ahol Ferenc József is gyakran vendégeskedett. Anyjához, Erzsébet királynéhoz hasonlóan Mária Valéria főhercegnő sem szívesen lépett fel nagy nyilvánosság előtt rangja képviselőjeként, viszont örömmel folytatott jószolgálati tevékenységet

Ferenczy Ida

Ferenczy Ida (Kecskemét, 1839. április 7. – Bécs, 1928. június 28.1]) az „ereklyés hölgy”, Erzsébet császárné és királyné bizalmasa és felolvasónője.

Erzsébet császárné 1863-ban határozta el komolyan, hogy magyarul kezd tanulni és egy évre rá már olyan jelentős előrehaladást tett a magyar nyelvi tanulmányokban, hogy olyan kísérőnőt keresett, akivel ezen a nyelvet tud beszélgetni. Az elé terjesztett listáról az utolsó helyen megnevezett hölgy arcképét kérte, s az annyira megtetszett neki, hogy azonnal magához is rendelte Ferenczy Idát és a találkozás után őt vette maga mellé társalkodónőnek. Hogy az egyszerű nemesi sorból származó Ida neve hogy került fel ennek a listának az aljára az mind a mai napig vitatott. A feltételezések általában Deák Ferenc és Almásy grófné nevét szokták említeni.

 

 

 

 

 

   Ilona-Heléne bajor hercegnő

Ilona hercegnő Miksa József bajor herceg és Mária Ludovika Vilma bajor királyi hercegnő harmadik gyermeke volt, a leányok közül a legidősebb. Már gyermekkorától arra nevelték, hogy ő legyen Ferenc József császár felesége, mivel ez volt a két anya és testvér, Ludovika hercegné és Zsófia főhercegné kívánsága.

Az eljegyzést 1853-ban Bad Ischl-ben, a császári nyaralóhelyen kellett volna nyélbeütni, ám Ferenc Józsefnek a szintén jelen lévő, akkor még csak 16 éves Erzsébet („Sisi”) tetszett meg, így Ilona vőlegény nélkül tért haza.

A megalázó események után depressziós hercegnőt édesanyja igyekezett férjhez adni, ám nem volt könnyű dolga, hiszen 22 évesen akkoriban már vénlánynak számított. Végül édesanyja révén megismerte Maximilian Anton Lamoral von Turn und Taxis herceget, aki elbűvölve rögtön megkérte a hercegnő kezét. Bár Thurn és Taxis hercege előkelő és gazdag volt, ám egy királyi vérből származó hercegnőhöz képest mégsem számított „elég jó partinak”, ezért II. Miksa bajor király igyekezett megakadályozni a frigyet.

A házasság 1858-ban, főleg Erzsébet császárné közbenjárására, mégis létrejött. A bajor hercegnők között neki lett végül a legboldogabb házassága, férjének 4 gyermeket szült:

  • Louisa (1859–1948), aki Friedrich Eugen Ludwig von Hohenzollern–Sigmaringen felesége lett.
  • Elisabeth Marie (1860–1881), aki Miguelnek, Bragança hercegének felesége volt, harmadik gyermekének születése után halt meg.
  • Maximilian Maria Karl Joseph Gabriel (1862–1885), nem nősült meg, fiatalon elhunyt.
  • Albert (1867–1952), aki a Habsburg–Lotaringiai-ház magyar ágából származó Margit Klementina Mária főhercegnőt (1870–1955), József Károly Lajos főherceg leányát, József nádor unokáját vette feleségül, 7 fiuk és 1 leányuk született. Bátyja halála után, 1885-ben ő lett Thurn und Taxis 8. hercege.

Nem sokkal második gyermekének születése után meglátogatta beteg húgát, Erzsébetet Korfu szigetén. Hazafelé Bécsben a császárnak is beszámolt testvérének rossz egészségi állapotáról.

Ilona boldogsága azonban nem tartott sokáig: imádott férje megbetegedett, és alig 36 évesen, 1867-ben maghalt. Ilona teljesen összetört, ettől kezdve egész életében a férjét gyászolta. Nem fordult azonban el a világtól, jótékonykodott, igyekezett segíteni a rászorulókon.

A csapások később sem kímélték. Második leánya, Elisabeth 1881-ben váratlanul meghalt, majd alig 23 évesen infarktusban meghalt idősebb fia, Maximilian is.

1890-ben súlyosan megbetegedett. Húga, Erzsébet császárné, akivel mindig jó viszonyban volt, állítólag ezeket a szavakat mondta nővérének annak halálos ágyán: „Mindkettőnknek nehéz időket kellett megélnünk az életben.”, mire Ilona azt válaszolta: „Igen, de voltak érzelmeink”.

Ludovika

Mária Ludovika Vilma bajor hercegnő Münchenben, a Bajor Királyság fővárosában született.

Zsófia Friderika hercegnő édesapja IV. Miksa József bajor herceg, választófejedelem (1756–1825) volt, Frigyes Mihály pfalz-zweibrückeni uralkodó herceg (1724–1767) és Maria Franziska Dorothea von Pfalz-Sulzbach hercegnő (1724–1794) második fia, 1806-tól I. Miksa néven bajor király.

Édesanyja Miksa második felesége, a protestáns vallású Karolina Friderika Vilma badeni hercegnő (1776–1841) volt, Károly Lajos badeni trónörökös herceg és Amália hessen-darmstadti hercegnő leánya, 1806. január 1-től az új Bajor Királyság királynéja. 8 gyermekük sorában Mária Ludovika Vilma született hatodikként, de csak öten érték meg a felnőtt kort.

1828. szeptember 9-én feleségül ment Miksa József bajor herceghez, aki saját másodunokatestvére volt. Testvérei közül Mária Ludovika kötötte a legszerényebb rangú házasságot, pedig a maga korában híres szépségnek számított (Miksával kötött házassága előtt kapcsolat fűzte Miguel portugál infánshoz, a későbbi I. Mihály királyhoz, akihez politikai okokból nem mehetett feleségül).

Az esküvőt Tegernsee-ben tartották. A nászéjszakán Ludovikának annyira elege lett Miksa bohóckodásából, hogy bezárta ifjú férjét egy szekrénybe. Tíz gyermekük közül nyolcan érték meg a felnőtt kort:

  • Lajos Vilmos herceg („Louis”) (1831. június 21. – 1920. november 6.)
  • Vilmos Károly herceg (1832. december 24. – 1833. február 13.)
  • Ilona (Helene) hercegnő („Néne”) (1834. április 4. – 1890. május 16.), férje Maximilian Anton Lamoral, Thurn and Taxis hercege (1831–1867).
  • Erzsébet Amália hercegnő („Sisi”) (1837–1898), a későbbi Erzsébet császárné és királyné.
  • Károly Tivadar herceg („Gackl”, azaz „Lúd”) (1839-1909), szemészorvos. Kétszer nősült, első felesége Zsófia szász hercegnő, a második Mária Jozefa portugál infánsnő volt.
  • Mária Zsófia hercegnő (1841. október 4. – 1925. január 19). Férje II. Ferenc Nápoly és Szicília királya.
  • Matilda Ludovika hercegnő („Veréb”) (1843. szeptember 30. – 1925. Június 18). Férje Lodovico, Trani grófja, II. Ferenc nápoly–szicíliai király öccse.
  • Miksa herceg (1845. december 8., születésekor meghalt.)
  • Zsófia Sarolta hercegnő (1847. február 23. – 1897. május 4), aki egy darabig II. Lajos bajor király (1845–1886) jegyese volt, később azonban Ferdinan d'Alençon hercegéhez (1844-1910) ment feleségül.
  • Miksa Emánuel herceg („Mapperl”, azaz „Mappácska”) (1849. december 7. – 1893. június 12.)

Házasságuk nem volt boldognak nevezhető. A házasfelek temperamentuma teljesen más volt. Férje gyakran utazgatott felesége nélkül. Ludovika hercegnő szerette a vidéki életet, a természetet. Nem sokat törődött azzal, hogy öltözéke vagy társasága a rangjához méltó-e, ami akkoriban nem volt megszokott, saját bevallása szerint is teljesen elparasztosodott a vidéki létben, ahol nem kellett nagy bálokkal és más társadalmi eseményekkel foglalkoznia, így polgári életet élhetett. Nem volt vallásos és gyermekeit is megkímélte ettől, amit, Zsófia gyakran fel is emlegetett húgának. Gyermekeit is maga nevelte.

A családban mindenkinek volt beceneve, ami néha félreértésre adott okot. Mikor lánya, Erzsébet már Ischl-ben élt, meglátogatni készült leányát, érkezése előtt egy táviratot küldött a következő szöveggel: "Erzsébet császárné. Ischl. Verébbel és Lúddal érkezem. Mimi". Meg is érkezett két gyermekével, Matildávalval, akit Verébnek becéztek és fiával, a Lúdnak becézett Károly Tivadarral. Mikor azonban megérkeztek az állomásra nem várt őket más, csak egy szolga két ketreccel a "madarak" számára.

Időtöltésül órákat gyűjtött, érdekelte a földrajz, ismereteinek nagy részét főleg missziós kalendáriumokból vette. A politikával nem foglalkozott, ezért nem is volt tájékozott benne.

Miksa

Miksa József herceg Bambergben született Pius Ágost bajor herceg (1786–1837) és felesége, Amália Lujza arenbergi hercegnő gyermekeként. Ifjúkorát Bambergben és Münchenben töltötte. 1826-ban beiratkozott a Müncheni Egyetemre, ahol történelmet, közgazdaságtant és természettudományokat tanult. 1827-ben nagykorúvá nyilvánították és a bajor birodalmi tanácsosok kamarájának tagjai közé választották, ahol 3 évvel később szavazati jogot is nyert. Politika és katonai pályát ellenben nem folytatott, mégis 1830-ban tulajdonosa lett a harmadik könnyű lovas ezrednek, 1857-től pedig tábornoki címet viselt.

1834-ben megvásárolta a Starnberg tó melletti Possenhofen kastélyt, ami hátralévő életében fő tartózkodási helye volt.

Gyakran utazott, 1838-ban Palesztinába, Egyiptomba, Athénba, Konstantinápolyba és Núbiába látogatott el. Élménybeszámolóját „Wanderung nach dem Orient im Jahre 1838” címen jelentette meg. Ezt először 1839-ben adták ki, majd 1978-ban újranyomtatták. Utazásai során gyűjtötte a régiségeket, amelyeket hazavitt magával Bajorországba, és édesapja házában, a Banz Apátságban kiállította őket, itt a mai napig megtekinthetők. A régiségek között megtalálható egy fiatal asszony múmiája, három mumifikálódott fej, jónéhány állat múmiája, valamint sokféle kő különböző templomokból és sírokból, köztük Dendur templomának egy darabja. Amikor Jeruzsálemben járt, pénzt adományozott a Via Dolorosán álló Megkorbácsoltatás templomának újjáépítésére. Hazatérve utazásairól a Ludwigstrassén, hatalmas cirkuszt építtetett, melyben többnyire a főnemességhez tartozó urak tartották az előadásokat.

Phantasus álnév alatt számos drámai költeményt és elbeszélést is írt. A herceg a népköltészetben is jeleskedett, tájszólásban írt, ennek tökéletesítése érdekében gyakran járta a vidéket, hogy az ottani beszédet és szokásokat tanulmányozhassa. Ezzel a nép körében hatalmas népszerűséget tett szert.

1828. szeptember 9-én vette feleségül Mária Ludovika Vilma bajor királyi hercegnőt, aki másodunokatestvére volt. Az esküvőt Tegernsee-ben tartották. Tíz gyermekük született:

  • Lajos Vilmos herceg („Louis”) (1831. június 21. – 1920. november 6.)
  • Vilmos Károly herceg (1832. december 24. – 1833. február 13., kisgyermekként meghalt.)
  • Ilona (Helene) hercegnő („Nene”) (1834. április 4. – 1890. május 16.), férje Maximilian Anton Lamoral von Thurn and Taxis herceg (1831–1867).
  • Erzsébet Amália hercegnő („Sisi”) (1837–1898), a későbbi Erzsébet császárné és királyné.
  • Károly Tivadar herceg („Lúd”) (1839–1909) szemészorvos. Kétszer nősült, első felesége Zsófia szász királyi hercegnő, a második Mária Jozefa portugál infánsnő volt.
  • Mária Zsófia hercegnő (1841. október 4. – 1925. január 19). Férje II. Ferenc nápoly–szicíliai király.
  • Matilda Ludovika hercegnő („Veréb”) (1843. szeptember 30. – 1925. június 18). Férje Lodovico, Trani grófja, II. Ferenc nápoly–szicíliai király öccse.
  • Miksa herceg (1845. december 8., születésekor meghalt.)
  • Zsófia Sarolta hercegnő (1847. február 23. – 1897. május 4), aki egy ideig II. Lajos bajor király jegyese volt, később azonban Ferdinánd d'Alençon herceghez (1844–1910) ment feleségül.
  • Miksa Emánuel herceg („Mapperl” – Mappácska) (1849. december 7. – 1893. június 12.)

1888-ban feleségével még megünnepelhette 60. házassági évfordulóját, de egy hónappal később, november 12-én szélütés kapott, majd 15-én hajnalban elhunyt. Felesége négy évvel később, 1892-ben követte férjét. Miksa herceget a tegernsee-i családi kriptában helyezték örök nyugalomra.

Zsófia főhercegnő

Zsófia Friderika hercegnő édesapja IV. Miksa József bajor herceg, választófejedelem (1756–1825) volt, Frigyes Mihály pfalz-zweibrückeni uralkodó herceg (1724–1767) és Maria Franziska Dorothea von Pfalz-Sulzbach hercegnő (1724–1794) második fia, 1806-tól I. Miksa néven bajor király.

1848-ban, a forradalmak válságos esztendejében az energikus és éleselméjű Zsófia főhercegné elszántsága megmentette a Habsburg birodalmat a széteséstől. A császár helyett és nevében energikusan intézkedő kamarilla kíméletlenül leverte a forradalmakat. I. Ferenc József császár uralkodásának első éveiben anyjának erőteljes befolyása alatt állt. A főhercegné az ultramontán törekvéseket – azaz a pápához való hűség és a római katolikus uralkodó család csorbítatlan és feltétlen tekintélyének elismertetését – képviselte. Ez a világnézet nem ismerte el a birodalom nemzeteinek önrendelkezési törekvéseit, és küzdött a liberalizmus mindenfajta megnyilvánulsa ellen. A császár anyjaként Zsófia igen erős személyi hatalomra és befolyásra tett szert. Ellenszenvétől főleg a nemzeti törekvéseiket érvényesíteni kívánó magyarok szenvedtek, akikkel szemben a császár (helyesebben a császár nevében a valódi hatalmat gyakorló udvari kamarilla) a levert magyar szabadságharc után rendkívül kemény megtorló intézkedéseket foganatosított. E politika mögött a magyargyűlölő Zsófia állt, akit sok kortárs a császár rossz szellemének tartott. A Habsburg Monarchia lakói, de az udvari emberek is, titokban csak úgy emlegették Zsófiát, mint „az egyetlen férfit az udvarnál (der einzige Mann bei Hofe)”.

Erzsébet császárné, Zsófia menye sokat szenvedett anyósának szigorúságától (saját gyermekeinek nevelésének jogát is csak komoly veszekedések árán sikerült visszaszereznie). Erzsébet minden lehetséges alkalommal szembeszegült anyósával, és a magyarok pártjára állt, hogy kellemetlen szúrásokat ejtsen anyósán, akit csak gonosz nőnek („böse Frau”) hívott.

Zsófia lett első unokájának, Zsófia Friderika főhercegnőnek (1855–1857), Ferenc József és Erzsébet leányának keresztanyja. A kislánynak a nagyhatalmú nagyanya nevét adták, de sajnálatos módon a gyermek kétéves korában, egy magyarországi utazás során megbetegedett és meghalt.

Zsófia Friderika főhercegnét, Ferenc József anyját a császár anyja (Kaiserinmutter) cím illette meg, ezt néha „anyacsászárnénak” fordítják, Zsófia esetében helytelenül.

1867-ben Zsófia főhercegné legkedvesebb fiát, Ferdinánd Miksa főherceget, I. Miksa mexikói császárként Mexikóban kivégezték. Ezt a csapást Zsófia soha nem heverte ki. Minden életkedvét elveszítette. Csupán öt évvel élte túl fiát. 1872. május 28-án Bécsben hunyt el, agyérgörcsök következtében, 67 éves korában. A bécsi kapucinusok templomának császári kriptájában (Kapuzinergruft) helyezték végső nyugalomra, szeretett Miksa fia, és az 1832-ben, 21 éves korában elhunyt Napóleo Ferenc reichstadti herceg mellé. A reichstadti herceg szarkofágját 1940-ben Hitler utasítására visszaszállították a (nácik által megszállt) Franciaországba, és a párizsi Invalidusok templomában helyezték el apja, I. Napóleon császár sírhelye mellé.  

Ferenc Károly

Ferenc Károly főherceg édesapja II. Ferenc (17681835) német-római császár, magyar és cseh király (1804 után I. Ferenc néven osztrák császár).

Édesanyja Ferenc császár második felesége, a Bourbon-házból való Mária Terézia Karolina nápoly–szicíliai királyi hercegnő (1772–1807), német-római császárné volt, IV. Ferdinánd nápolyi király (1751–1825), később I. Ferdinánd néven nápoly–szicíliai király és Habsburg–Lotaringiai Mária Karolina Lujza főhercegnő leánya.

 

Ferenc Károly főherceg 1824. november 4-én Bécsben feleségül vette a Wittelsbach-házból származó Zsófia Friderika bajor királyi hercegnőt (1805–1872), I. Miksa bajor királynak, és második feleségének, Karolina bajor királynénak leányát. Házasságukból 5 élő gyermek született, akik közül négyen érték meg a felnőtt kort.

Mivel kizártnak tűnt, hogy Ferdinándnak utódja szülessék, ezért Ferenc császár halála után eleinte Ferdinánd legidősebb öccsét, Ferenc Károly főherceget, a becsvágyó, tehetséges és célratörő Zsófia főhercegné férjét tekintették a császári trón várományosának, aki azonban nem mutatott komoly érdeklődést az államügyek vezetése iránt, bár 1848 tavaszán a császár nevében ő maga is többször is tárgyalt a magyar országgyűlés küldötteivel, április után pedig a magyar miniszterelnökkel, Batthyány Lajos gróffal is. Az államtanács tagjai már évek óta Ferenc Károly 1830-ban született fiát, Ferenc József főherceget vették számításba trónörökökösként, fiatal kora miatt azonban késleltették az uralkodóváltást. A magyar forradalom miatt létrejött válságos helyzetben azonban a Zsófia főhercegné befolyása alatt álló udvari kamarilla 1848. december 2-án Olmützben puccsszerűen lemondatta az uralkodót. A trónöröklés törvényes rendjében Ferenc Károly következett volna, felesége erélyes követelésére azonban ő maga is lemondott trónigényéről legidősebb fia, Ferenc József javára. Az uralkodóváltás megmentette a forradalmaktól veszélyeztetett birodalmat és a Habsburg-dinasztiát.

Ferenc Károly politikai tevékenységének hatása Ausztria történelmében jelentéktelen, bár tagja volt a Metternich által létrehozott államértekezletnek (Staatskonferenz), amely a császár helyett a valódi irányító hatalmat gyakorolta (sokan az államértekezlet tagjait az udvari kamarillapolitika csinálóival azonosítják). Helyette energikus felesége, Zsófia főhercegné politizált és intrikált, előbb férje, majd fia mögé rejtőzve.

Második fiát, Ferdinánd Miksa („Max”) főherceget, aki 1864-ben III. Napóleon francia császár ösztönzésével és katonai támogatásával I. Miksa néven Mexikó császára lett, 1867-ben a köztársaságiak elfogták és kivégezték. Ő volt Zsófia főhercegné kedvenc gyermeke. Az anya ezt a csapást sohasem heverte ki teljesen.

Ferenc Károly főherceg túlélte feleségét, és valamennyi leánytestvérét. 1878-ban halt meg Bécsben. Fiai – a kivégzett Ferdinánd Miksa főherceg kivételével – túlélték apjukat. Leszármazottai jelentős politikai szerepekhez jutottak. Legidősebb fiának, Ferenc József császárnak halála (1916.) után harmadik fiának, Károly Lajos főhercegnek unokája, Károly lett az Osztrák–Magyar Monarchia uralkodója.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

sámson

(atila, 2012.02.17 17:33)

sámson

(atila, 2012.02.17 17:32)

sok rajz de jok????????????????????