Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Testvérei:

Lajos Vilmos bajor herceg

Vilmos Károly herceg

Ilona (Helene) hercegnő

Károly Tivadar herceg

Mária Zsófia hercegnő

Matilda Ludovika hercegnő

Miksa herceg

Zsófia Sarolta hercegnő

Miksa Emánuel herceg

 

Lajos Vilmos bajor herceg

Lajos Vilmos bajor herceg (Herzog Ludwig Wilhelm in Bayern) (München, 1831. június 21. – München, 1920. november 6.), Erzsébet királyné legidősebb bátyja.

Az Aranygyapjas rend és a Svéd Sasrend lovagja. Egy színésznővel, Henriette Mendellel kötött morganatikus házassága miatt lemondott elsőszülöttségi jogáról. Ez a Wittelsbach-házban nagy botrányt kavart, annál is inkább, mert a párnak már volt egy gyermeke. Hogy mérsékeljék a házasság rangon aluli mivoltát, Henriette megkapta a Wallersee bárónői címet, de még így sem fogadta be őt a főrendi társaság. Erzsébet császárné és királyné örült Lajoséknak, Henriette-re húgaként tekintett. Lányuk, Marie Louise von Larisch-Moennich grófnő Erzsébet császárné kevés barátnőjének egyike volt. De a kettejük közti kapcsolat nem élte túl az áskálódásokat.

Henriette 1891-ben halt meg. Lajos később újra házasodott (ismét morganatikus) új felesége Barbara Antonie Barth lett, később ő is nemesi rangot kapott; Bartolf bárónője lett. Tőle 1913-ban vált el, Barbara pedig pár hónapra a válás után lányt szült, Ilonát. Csak később derült ki, hogy ez a lány Barbara és következő férjének törvénytelen gyermeke volt.

A müncheni Ostfriedhofban temették el, sírja ma is itt található.

 

Vilmos Károly herceg

1832. december 24-1833. február 13.

 

Ilona (Helene) hercegnő

Helena Thurn Taxis.jpg

Ilona hercegnő Miksa József bajor herceg és Mária Ludovika Vilma bajor királyi hercegnő harmadik gyermeke volt, a leányok közül a legidősebb. Már gyermekkorától arra nevelték, hogy ő legyen Ferenc József császár felesége, mivel ez volt a két anya és testvér, Ludovika hercegné és Zsófia főhercegné kívánsága.

Az eljegyzést 1853-ban Bad Ischl-ben, a császári nyaralóhelyen kellett volna nyélbeütni, ám Ferenc Józsefnek a szintén jelen lévő, akkor még csak 16 éves Erzsébet („Sisi”) tetszett meg, így Ilona vőlegény nélkül tért haza.

A megalázó események után depressziós hercegnőt édesanyja igyekezett férjhez adni, ám nem volt könnyű dolga, hiszen 22 évesen akkoriban már vénlánynak számított. Végül édesanyja révén megismerte Maximilian Anton Lamoral von Turn und Taxis herceget, aki elbűvölve rögtön megkérte a hercegnő kezét. Bár Thurn és Taxis hercege előkelő és gazdag volt, ám egy királyi vérből származó hercegnőhöz képest mégsem számított „elég jó partinak”, ezért II. Miksa bajor király igyekezett megakadályozni a frigyet.

A házasság 1858-ban, főleg Erzsébet császárné közbenjárására, mégis létrejött. A bajor hercegnők között neki lett végül a legboldogabb házassága, férjének 4 gyermeket szült:

  • Louisa (1859–1948), aki Friedrich Eugen Ludwig von Hohenzollern–Sigmaringen felesége lett.
  • Elisabeth Marie (1860–1881), aki Miguelnek, Bragança hercegének felesége volt, harmadik gyermekének születése után halt meg.
  • Maximilian Maria Karl Joseph Gabriel (1862–1885), nem nősült meg, fiatalon elhunyt.
  • Albert (1867–1952), aki a Habsburg–Lotaringiai-ház magyar ágából származó Margit Klementina Mária főhercegnőt (1870–1955), József Károly Lajos főherceg leányát, József nádor unokáját vette feleségül, 7 fiuk és 1 leányuk született. Bátyja halála után, 1885-ben ő lett Thurn und Taxis 8. hercege.

Nem sokkal második gyermekének születése után meglátogatta beteg húgát, Erzsébetet Korfu szigetén. Hazafelé Bécsben a császárnak is beszámolt testvérének rossz egészségi állapotáról.

Ilona boldogsága azonban nem tartott sokáig: imádott férje megbetegedett, és alig 36 évesen, 1867-ben meghalt. Ilona teljesen összetört, ettől kezdve egész életében a férjét gyászolta. Nem fordult azonban el a világtól, jótékonykodott, igyekezett segíteni a rászorulókon.

A csapások később sem kímélték. Második leánya, Elisabeth 1881-ben váratlanul meghalt, majd alig 23 évesen infarktusban meghalt idősebb fia, Maximilian is.

1890-ben súlyosan megbetegedett. Húga, Erzsébet császárné, akivel mindig jó viszonyban volt, állítólag ezeket a szavakat mondta nővérének annak halálos ágyán: „Mindkettőnknek nehéz időket kellett megélnünk az életben.”, mire Ilona azt válaszolta: „Igen, de voltak érzelmeink”.

 

Károly Tivadar herceg

Károly Tivadar a hercegi család possenhofeni kastélyában született, Miksa József bajor herceg és Mária Ludovika Vilma bajor királyi hercegnő 5. gyermekeként. Családjában a „Lúd” becenevet kapta. 14 éves korában belépett a bajor hadseregbe. 1866-ban részt vett az porosz–osztrák háborúban, lovassági tábornoki (General der Infanterie) rangig vitte.

Első feleségének, Zsófia hercegnőnek 22 éves korában bekövetkezett halála nagyon megviselte. 1867-ben családja ellenkezésének dacára elhagyta a hadsereget, és orvosi tanulmányoknak szentelte magát. A müncheni Ludwig Maximilian Egyetem (LMU) diákja lett, ahol filozófiát, jogtudományt, nemzetgazdaságtant és orvostudományokat tanult. Tanárai között voltak: Justus von Liebig kémikus; Ludwig von Buhl patológus és Philipp von Jolly pszichológus.

1870-ben tanulmányait félbe kellett szakítania a porosz–francia háború miatt, amelyben a 3. Bajor Könnyűlovas Ezred parancsnokaként szolgált. A háború után visszatért tanulmányaihoz. 1872-ben a Müncheni Egyetem tiszteletbeli doktorává avatták, 1880-ban pedig megszerezte az orvosi diplomát Ezek után kórházi szemészorvosi gyakornokként dolgozott Horner professzor mellett Zürichben, Arlt és Billroth professzorok mellett Bécsben. 15 éven át praktizált felváltva Münchenben, Tegernsee-ben és Meranban.

1877-ben Mentonban (Dél-Franciaországban) kezdett praktizálni. 1888-ban szemészeti rendelőt nyitott tegernsee-i kastélyában. Második felesége, Mária Jozefa gyakran asszisztált neki. 1895-ben feleségével közösen telket vásároltak Münchenben, megalapították és felépítették a Károly Teodor Szemészeti Klinikát (Augenklinik Herzog Carl Theodor), ahol a működés első 14 évében több, mint 5 000 hályogműtétet végeztek el, és sok más szembeteget is elláttak. A klinika ma is a Nymphenburg utcai épületben működik, általános elismertség mellett.

Károly Tivadar herceg számos kitüntetést kapott élete során:

  • a Leuveni Katolikus Egyetem tiszteletbeli doktora,
  • a porosz dragonyosok ötödik ezredének tiszteletbeli ezredese,
  • a Brüsszeli Orvosi Akadémia tiszteletbeli tagja,
  • Saint Hubert rendjének lovagja,
  • az Aranygyapjas rend lovagja (1862),
  • a Fekete Sas rendjének lovagja.

Károly Tivadar Kreuth-ban halt meg 1909-ben. A tegernsee-i kastély kriptájában helyezték örök nyugalomra. Özvegye 1917-ben a klinikát egy alapítványnak adta át. Az intézmény vezetését 1943-ig Károly Tivadar korábbi asszisztense, Heinrich Zenker, majd 1978-ig ennek fia, Carl Zenker látta el.

 

Mária Zsófia hercegnő

Miksa József bajor herceg és Mária Ludovika Vilma bajor királyi hercegnő tíz gyermekének egyikeként látta meg a napvilágot a hercegi család possenhofeni kastélyában.

1859. február 3-án feleségül ment II. Ferenchez, Nápoly és Szicília trónörököséhez. Alig egy évvel később apósának, II. Ferdinánd királynak halála után férje örökölte a trónt, ő maga királynéja lett annak az országnak, amely rövid időn belül megszűnt, Garibaldi országegyesítő csapatainak győzelmei nyomán.

1860 szeptemberében Garibaldi felkelői a főváros, Nápoly felé közeledtek. II. Ferenc úgy döntött, hogy családjával együtt elhagyja a várost. Kezdetben arra gondolt, hogy katonai ellenintézkedéseket tesz Capuában. Októberben a volturnusi csata után azonban ez a város is Garibaldi csapatainak kezére került. Az uralkodó a Nápolytól 80 kilométerre fekvő Gaeta erődjébe menekült, Mária királynéval együtt.

A gaetai csata során (1860. november 5 – 1861. február 13.) II. Viktor Emánuel csapatai legyőzték a erőd védőit. Mária Zsófia a védelmi harcok alatt kapta a „harcos királyné” elnevezést, amely élete végéig rajta maradt. Fáradhatatlanul toborozta a védőket, saját élelmét adta nekik, ápolta a sérülteket.

A gaetai csatavesztés a Nápolyi és Szicíliai Királyság elbukását jelentette. Máriát és férjét Rómába száműzték. II. Ferenc király 1894-ben meghalt. Mária királyné rövid ideig Münchenben tartózkodott, majd Párizsba költözött. Úgy beszélték, hogy 1900-ban része volt a Humbert (Umberto) olasz király ellen elkövetett merényletben, attól a reménytől hajtva, hogy megingathatják az újonnan kikiáltott Olasz Királyságot.

Az elűzött Mária királyné az első világháborúban Németország és az Osztrák–Magyar Monarchia oldalára állt az Olaszország ellen vívott harcában. Újra pletykák keltek szárnyra, hogy szabotál és kémkedik Olaszország ellen, abban a reményben, hogy Olaszország veresége megosztaná a népet és ő visszakerülhetne a Nápoly–Szicíliai Királyság trónjára.

1925-ben Münchenben halt meg.

 

Matilda Ludovika hercegnő

1843-ban született a hercegi család possenhofeni kastélyában, Miksa József bajor herceg és Mária Ludovika Vilma bajor királyi hercegnő negyedik leányaként.

1861. június 5-én ment feleségül sógorához, Lodovicóhoz, Trani grófjához, II. Ferenc Nápoly és Szicília királyának (1836–1894) öccséhez. (II. Ferenc király felesége pedig Matilda nővére, Mária Zsófia Amália hercegnő (1841–1925) volt). Házasságuk nem volt boldog. Egy gyermekük született:

  • Mária Terézia (1867–1909).

1886 júniusában Lodovico gróf egy szállodai szobában felakasztotta magát. Matilda hercegnő 39 évvel élte túl férjét, de többé nem kötött házasságot.

 

Zsófia Sarolta hercegnő

Miksa József bajor herceg és Mária Ludovika Vilma bajor királyi hercegnő 9. gyermekeként született, a leányok között ő volt a legfiatalabb.

Unokatestvérével, Lajos bajor trónörökössel, a későbbi II. Lajos királlyal járt egy ideig jegyben. Mindketten idealista és romantikus lelkek voltak, rajongtak Wagner zenéjéért. Lajos furcsa ember volt, például jegyesét nem valódi keresztnevén, hanem Wagner operahőseinek nevén szólította, a hercegnőt Elzának vagy Erzsébetnek nevezte, és saját leveleit is Siegfried vagy Heinrich néven írta alá. Mindez eleinte csupán Lajos furcsa játékainak egyike volt, később megtébolyodott.

Hivatalos eljegyzésüket 1867. január 22-én hirdették ki, de az esküvő napját többször is elhalasztották, mert a homoszexualitásra erősen hajló Lajos nem tudta magát elszánni a házasságra. A hercegnő apja, Miksa herceg ezt a helyzetet leánya számára megalázónak ítélte, és levelet írt Lajosnak, amelyben döntésre szólította fel: vagy vegye el Zsófia hercegnőt, vagy bontsák fel eljegyzésüket. Lajos 1867 októberében végleg lemondta az esküvőt.

Zsófia már a következő évben, 1868. szeptember 28-án feleségül ment a Bourbon–Orléans-i házból származó Ferdinándhoz (1844-1910), Alençon hercegéhez, Lajos Fülöp francia király unokájához. Az esküvőt a bajor hercegi család possenhofeni kastélyában tartották. Házasságában megtalálta boldogságát. A párnak két gyermeke született:

  • Lujza (1869–1952), aki Alfonz bajor hercegnek (1862–1933), Adalbert Vilmos bajor királyi herceg és Amália Filippa del Pilar spanyol infánsnő fiának, I. Lajos bajor király unokájának lett a felesége (a fiág 1990-ben halt ki).
  • Emánuel (1872–1931), Vendôme hercege, a Henrietta belga hercegnőt, I. Lipót belga király unokáját vette feleségül (a fiág 1970-ben halt ki).

Mikor már gyermekei nagyok voltak, beleszeretett egy nős gratzi orvosba, Glaser doktorba. Az orvos felesége botránnyal és válással fenyegetőzött, erre a szerelmes pár Meranba menekült, de elfogták őket. Ekkor titkos levelezésbe kezdtek, de ez is kiderült. Zsófiát a híres idegorvos, Krafft-Ebing ideggyógyintézetébe zárták. (Richard von Krafft-Ebing a szexuális eltévelyedések specialistája volt).

Zsófia hátralévő életében igen vallásos volt, sokan szentként emlegették. 1897. május 4-én a párizsi dominikánusok kórháza javára rendezett jótékony célú vásáron (Bazar de la Charité) tűz ütött ki. A hercegnő igen hősiesen és önfeláldozóan viselkedett, nem hagyta el az égő házakat, amíg minden vele együtt dolgozó leány biztonságba nem jutott. Ő maga életét veszítette a tűzben. Olyan súlyosan megégett, hogy orvosa csak a fogai alapján tudta azonosítani.

A tragédia hírére nagybátyja, Aumare hercege szívrohamot kapott és meghalt. Nővére, Erzsébet császárné és királyné így fakadt ki: „Mindnyájan erőszakos halállal fogunk meghalni.”. Ő maga a következő évben Genfben gyilkosság áldozatául esett…

Zsófia Sarolta alençoni hercegné testét az Orléans család temetkezési helyére, Dreux-be szállították, és az ottani Királyi Kápolna (Chapelle Royale) kriptájában helyezték örök nyugalomra. 1910-ben elhunyt férjét is ide temették.

A Bazar de la Charité helyén, a párizsi Jean Goujon utcában később felépítették a Vigasztaló Miasszonyunk templomát (Église Notre-Dame-de-la-Consolation).

 

Miksa Emánuel herceg

Miksa Emanuel herceg Miksa József bajor herceg és Mária Ludovika Vilma bajor királyi hercegnő nyolcadik gyermeke, legfiatalabb fia volt.

Szenvedélyesen szerette a katonaságot, már 16 évesen belépett a seregbe, szolgált többek között a bambergi ulánusoknál is. 1875-ben elvette Amália Szász-Coburg és Gotha hercegnőt Bécsben, a frigyből három fiú született. Ez a házasság a nővére, Erzsébet révén jött létre, mivel Amália Leopold bajor herceggel volt korábban elkötelezve, de az felbontotta az eljegyzésüket, mivel Erzsébet leányát, Gizellát akarta immár elvenni. Miksa Emanuel házassága ezen zökkenők ellenére nagyon boldog lett.

A herceg 1893-ban gyomorvérzés következtében hunyt el.

„Mapperl”, (azaz „Mappácska”) elnevezését azért kapta mert rengeteget időt töltött a possenhofeni kastély könyvtárában.

 

Miksa herceg 1845. december 8. születésekor meghalt.

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.